Az az igazság, hogy cseppet sem könnyű velünk, nőkkel. De persze ez fordított helyzetben is gyakran előjön. Esetünkben a semmi az mindig valami, a kijelentéseink pedig többnyire burkoltak és nem annyira egyenesek, mint ahogyan azt a férfiak tálalják…
Ki érti a nőket? – Jegyzik meg bosszúsan a férfiak, amikor nem tudnak azon eligazodni, mit is szeretnénk. Nemcsak a távkapcsolat lehet nehéz, az együttélésnek is vannak hátulütői. A súrlódások minden kapcsolatban megtalálhatók, a jó az, ha mindkét fél felismeri a problémát és kezeli, megoldja, nem pedig legyintéssel tesz pontot a történet végére.
Az empatikus kommunikáció minden kapcsolatban fontos. Általában a kapcsolatok elejére jellemző csupán az, hogy a két fél meghallgatja egymást, utána rendszerint mindenki magába fordul, lekötik a mindennapos teendők. Ilyenkor a saját problémák mellett teher a másik fél által felhozott újabb probléma. Holott egyik fél sem azt várja el a másiktól, hogy oldja meg helyette a problémát, egyszerűen szeretné megosztani valakivel gondjait, nehézségét, mindazt, ami nyomja a szívét. Hiszen ki másnak mondanánk el – mi, nők – gondjainkat, mint annak, aki a társunk? Ugyanez fordítva is érvényes. Ha a társunk nekünk mondja el gondjait, ne azzal a mondattal válaszoljunk rá, hogy „És akkor mit csináljak?”. Lassan-lassan oda vezet mindez, hogy az együttélés valóban csak a szó szoros értelemre szűkül.
Emellett persze vannak olyan helyzetek, amikor valóban furcsán fejezzük ki magunkat, túlságosan burkoltan, így nem is csoda, hogy nem értenek meg bennünket a férfiak. Itt van néhány eltúlzott példa is, de természetesen mindenki csak azt vegye magára, ami az inge. Ha van olyan köztük, amit kiküszöbölhetünk egy kis odafigyeléssel, akkor tegyük meg. Alábbi példáinkat a férfiaknak is érdemes elolvasni :).
Amit a nő mond… | …és amire gondol közben. |
Szeretnénk… | Akarok egy… |
Dönts Te, drágám… | Azt hiszem, egyértelmű a dolog… |
Ahogyan Te szeretnéd… | Ezt megjegyzem magamnak… |
Beszélnünk kellene vele. | Panaszkodnék egy kicsit neki. |
Nem vagyok mérges. | Hát persze, hogy dühös vagyok, te bunkó. |
Most olyan… férfias vagy. | Meg kellene fürödnöd, és borotválkozhatnál is. |
Rendkívül figyelmes voltál ma éjjel… | Ez volt az a hatalmas szex, amiről tegnap beszéltél? |
Ma nem tudnék érzelmileg megfelelően reagálni… | Intimbetétet tesztelek éppen… |
Legyünk romantikusak, kapcsold le a lámpát… | Túl vastag a combom. |
A konyhánk már korszerűtlen. | Vehetnél egy új házat. |
Új függöny kellene… | …meg bútor és tapéta és… |
A képet akasszuk oda. | Inkább ide kellene… |
Jaj! Valami zajt hallottam! | Jó, hogy el nem alszol itt nekem! |
Szeretsz engem egyáltalán? | Kinéztem magamnak valamit a kirakatban. |
Mennyire szeretsz Te engem? | Elköltöttem ma egy rakás pénzt az áruházban. |
Egy perc múlva kész vagyok. | Rúgd le a cipőd, és nyugodtan kapcsold be a TV-t. |
Olyan kövér vagyok… | Mondd, hogy gyönyörű vagyok. |
Figyelsz rám egyáltalán? | Véged van. |
Igen | Nem |
Nem | Nem |
Talán | Nem |
Sajnálom… | Sajnálhatod… |
Ízlik ez az étel? | Könnyű elkészíteni, úgyhogy jobb, ha hozzászoksz. |
Nem sikítottam. | Hát persze, hogy sikítok, amikor olyan fontos dolog jutott eszembe. |
Ha a kérdés: “Mi a baj drágám?” | |
Még mindig ugyanaz. | Semmi |
Semmi | Minden |
Minden | Hol az intinbetétem? |
Valóban semmi. | Csak az, hogy egy bunkó vagy. |
Most nem akarok beszélni róla. | Gyere vissza később, addigra kitalálok valamit. |
delina.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: