A szerelem vak – vagy legalábbis vakká tesz, tartja a mondás, ám most tudományosan is sikerült bebizonyítani, hogy a szerelmesek teljesen érzéketlenek bizonyos optikai ingerekre…
Ha valaki eddig kétkedett is az elnyűhetetlen közhely igazságtartalmában, most Jon Manernek, a Floridai Egyetem pszichológusának rebeghet hálát, a témával kapcsolatban folytatott kísérleteiért és az esetleges kérdőjelek eltűntetéséért.
Maner és csapata vizsgálódásaiban összesen 113 egyetemi hallgató vett részt, akiket a kutatók két csoportba osztottak. Az első csapat azt kapta feladatul, hogy olyan pillanatokról írjanak pár sort, amelyekben különösen mély érzéseket tápláltak partnerük iránt. A második társaságtól pedig azt kérték, hogy teljesen általános mozzanatokat összegezzenek – szintén írásban –, amelyekben boldognak érezték magukat.
Ez a fázis -amelyet a pszichológiában előfeszítésnek (priming) neveznek – azért szükséges, hogy a résztvevők emlékezetében bizonyos irányzatot aktiváljanak, amely az ezt követő viselkedést is alapvetően befolyásolja.
Maner kísérletében ez a viselkedés az összesen 60 darab, a kísérleti személyeknek megmutatott, férfiakat és nőket ábrázoló fotóra adott reakciót jelentette. A tudósok a képeket két kategóriába sorolták: különösen vonzóak és átlagos kinézetűek.
Macsók és bombázók, semmi esélyetek!
A fotókat csak annyi ideig mutatták meg a résztvevőknek, hogy azoknak ne legyen idejük arra, hogy tudatosan szemügyre vegyék a képet, tehát csak egy rövid pillantást vethettek rájuk. Ezen kívül a bemutatóhoz használt monitoron rendszeresen, de a képernyő különböző pontjain felbukkant egy-egy mértani alakzat, amelyet a kísérleti alanyoknak – olyan gyorsan, ahogyan csak tudtak – meg kellett nevezniük.
Maner és társai az eredmények kiértékelése után megállapították, hogy a „szerelmes” csoport tagjainak figyelmét jóval kevésbé vonták el a macsókat és bombázókat bemutató fotók, mivel jóval gyorsabban meg tudták nevezni az alakzatokat. Ezzel szemben az átlagos külsejű emberek fotói nagyjából ugyanolyan reakciót váltottak ki mindkét csoportból.
Maner ennek megfelelően azt feltételezi – ahogy arról a New Scientist című tudományos magazin is beszámol –, hogy a szerelmesek számára az átlagon felüli külsővel rendelkező emberek sem jelentenek különösebb vonzóerőt. Sőt: tudat alatt határozottan elutasítják mindazokat, akik szerelmük számára bármiféle konkurenciát jelentenek.
Ha a tanulmány megállapításait elfogadjuk, már csak egyetlen kérdés maradt válasz nélkül:de akkor mi az oka, hogy, a párod mégis minden nőt megbámul az utcán?
– focus.de –
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: