Mire vágyik a nő?

Sok férfi álmodik arról, hogy akár csak egyetlen nap erejéig, képes legyen olvasni a nők gondolataiban, ahogy Mel Gibson a Mi kell a nőnek? c. filmben. Erre azonban – sajnos – egyelőre nincs lehetőség. A rejtély megfejtetlenül lebeg a pasik feje fölött: vajon mire vágyik a nő?

Valljuk be… a nők sokszor ellentmondásosak , és néha maguk sem tudják, mit is akarnak igazán. Megesik, hogy nem a megfelelő férfiba szeretnek bele, a kedves, rendes srácokat pedig észre sem veszik. Van, hogy akkor is nyűgösek és hisztisek, ha semmi okuk rá; végtelenül szükségük van a törődésre, de a következő pillanatban már úgy érzik, megfojtják őket; valamint elvárásuk a pasiktól, hogy egyszerre legyenek gyengédek és macsók, de ha lágy, akkor férfiatlannak, ha kemény, akkor pedig érzéketlennek bélyegezik őket. Nem csoda, ha nehéz rajtuk kiigazodni. 

Amit a férfiak hajlamosak elfelejteni…

A nő elsősorban nőnek akarja érezni magát egy igazi férfi mellett. Az, hogy ők  a „gyengébbik nem”, a sejtjeikbe programozva és a lelkükbe írva egyaránt jelen van, és nem csak létezik, de irányítja minden viselkedési formulájukat a szinte észrevétlen mozdulatoktól kezdve a tudatos megnyilvánulásokig. Fő szükségletük az idők kezdete óta a biztonságérzet. Nagyon fontos továbbá, hogy fel tudjanak nézni a férfira, a párjukra, amihez elengedhetetlen a pasi határozott fellépése és intelligenciája. Mivel a nő folytonosan az elismerésért küzd, ami nélkül előbb-utóbb értéktelennek és feleslegesnek érzi magát, a kisebb bókok és udvariassági gesztusok elhanyagolása is a kapcsolat rovására mehet – sokszor anélkül, hogy a valódi ok tudatosulna a felekben…

Elfogadás

A tapasztalatok azt mutatják, léteznek bizonyos gondolkodásmódbeli különbségek nők és férfiak között. Nemcsak biológiailag, de szellemileg is eltérő módon működünk. Így nem meglepő, ha néha nehezen értik meg a másikat („Miért verekszik a pasim?” / „Miért nem mindegy a csajomnak, milyen színű rúzst ken magára?”). Sokszor ezek a különbségek vezetnek a legnagyobb veszekedésekhez, szakításokhoz, válásokhoz. Pedig talán csak egyszerűen el kéne fogadnunk, hogy mások vagyunk. Ilyenkor kellene életbe lépnie a toleranciának és a szeretetnek. Emellett persze mindenki rendelkezik több-kevesebb egyéni rigolyával is. Ezeket sem lenyelni, vagy elviselni kell – hanem elfogadni…

Megvalósíthatatlan elvárások

„Legyen kedves és jó fej, odaadó és figyelmes,
határozott és férfias, okos és szellemes, ápolt és jó megjelenésű, gyengéd, ám szenvedélyes, támogasson és álljon mellettem…” A nők legalább ezer tulajdonságot fel tudnának sorolni, mire vágynak, milyen a megfelelő pár. A rideg valóság azonban az, hogyha arra a bizonyos tökéletes hercegre várnak a fehér lovon, nagyon valószínű, hogy vénlány sorsra jutnak. Természetesen mindenkiben él egy kép az ideális pasiról, ám a helyzet az, hogy legtöbbször mégsem azzal a személlyel kezdenek bele egy kapcsolatba, aki száz százalékig megfelel minden elvárásuknak. De akkor mégis mi kelti fel az érdeklődésüket valaki iránt?

Az a megfogalmazhatatlan…

Tulajdoníthatjuk a kisugárzásnak, a kémiának, vagy épp a véletlennek, elvárások ide vagy oda, ami végül a másikhoz vonz, többnyire körülírhatatlan, meghatározhatatlan – s talán szépsége is pont ebben rejlik. A legvégső komponens, mely a szerelem fellobbanását eredményezi, sokszor független a belső tulajdonságoktól is. A kapcsolat azonban olyanná válik, amilyenné alakítani akarjuk és tudjuk, ebben pedig már a két fél személyiségjegyeinek is nagy szerepe van.

Ahány nő, annyi féle – egységes recept, útmutatás, használati utasítás nincs. Örök érvényű Karinthy híres mondata: „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar: a férfi nőt – a nő férfit.”