Vadházasság = gyors válás?

Közhelynek tekinthető, hogy az együttélés lassan a legnépszerűbb kapcsolati forma lesz, és idővel lekörözi a házasságot ilyen téren. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy soha nem volt még ennyi vadházasság, mint napjainkban. Érthető is ez, hiszen számos érv szól mellette. Egy nemrégiben publikált kutatás azonban óvatosságra int: kiderült ugyanis, hogy rendkívül sérülékeny kapcsolati formáról van szó, és az összebútorozás nem garancia a későbbi házasság sikerére, sőt.

Az együttélés kimenetele többféle lehet. Vannak, akik hamar rájönnek, hogy soha nem fognak konszenzusra jutni a fogkrémes tubus, a WC-ülőke vagy épp a szemétlevitel klasszikus kérdéseiben, és olyan partner után néznek, akivel közelebb áll egymáshoz a világnézetük. Mások gyakorlatilag alternatív házasságként tekintenek az élettársi viszonyra: közös lakást vásárolnak, gyerekeket vállalnak, és úgy általában véve jól megvannak együtt, csak épp nem érzik égető szükségét a boldogító igen kimondásának. A harmadik – és talán leggyakoribb variáció -, hogy hosszabb-rövidebb együttélés, afféle próbaházasság után úgy döntenek a felek, hogy megért a helyzet az esküvőre. Úgy tűnik, ez a csoport rendkívül megfontolt, ugyanis átlagosan 3,5 évet élnek együtt, mielőtt elszánnák magukat a nagy lépésre.

A józan ész azt diktálja, hogy jól van ez így, hiszen köztudott, hogy lakva ismerjük meg egymást, a házasság pedig szerencsés esetben több évtizednyi elköteleződést jelent, nem árt hát, ha tisztában vagyunk azzal, miként vélekedik életünk leendő párja a fent említett klasszikus kérdésekről. Úgy tűnik azonban, hogy a való élet ellentmond a logikának. A már említett kutatás ugyanis arra az eredményre jutott, hogy azok a párok, akik együtt élnek a házasságkötés előtt, sokkal – egészen pontosan 45 százalékkal – valószínűbben fognak elválni. Az is kiderült belőle, hogy ha valamelyik fél több partnerrel is összebútorozott, mielőtt házasságra adta a fejét, még nagyobb az esély arra, hogy zátonyra fut a frigy. Persze, azok sem járnak jobban, akik eleve nem kötik össze az életüket hivatalosan, ugyanis az ő útjaik hatszor valószínűbben válnak szét, mint házasságban élő társaiké, mielőtt első gyerekük ötéves lenne. Tekintve, hogy a kutatás során komoly néptömegek, egészen pontosan 22 ezer ember magánéletének az alakulását vizsgálták, fejcsóválva bár, de kénytelenek vagyunk komolyan venni az eredményeket.

Az eredmények felett maguk az elkövetők – bizonyos brit tudósok – is értetlenül állnak, és lázasan keresik a magyarázatot. Eddig annyit tudtak megállapítani, hogy az együttélés annak ellenére, hogy népszerűbb, mint valaha, sokkal gyengébb és sérülékenyebb kapcsolati formává vált napjainkban, mint amilyen a 60-70-es években volt, amikor kezdett rákapni a nép. Úgy tűnik, hogy kevésbé elkötelezettek azok, akik egyszer vagy többször belekóstoltak a vadházasság intézményébe. Azok, akik csak az esküvő után költöznek közös fedél alá, komolyabban veszik a kapcsolatot és nehezebben szállnak ki, mint azok, akik a gyakorlatban is megtapasztalták, hogy léteznek más alternatívák is.