Sok nőben él egy idealizált belső kép az igaziról. Ám megeshet, hogy a nagy Ő pont ennek az ellentéte a valóságban. Nem érdemes elszalasztani egy képzeletbeli lista miatt!
Elképzelések az álompasiról
Mi nők hajlamosak vagyunk egy idealizált képet dédelgetni magunkban arról, hogy milyen férfi lenne a megfelelő számunkra. Lelki szemeink előtt lebeg egy bizonyos lista, melyen kislánykorunk óta gyűlnek az álomférfilehetséges külső és belső tulajdonságai. Addig nincs semmi gond, amíg elmosódva, képlékenyen körvonalazódik előttünk a nagy Ő, akinek szép a mosolya, sudár a termete és lehengerlő a humora. Sokkal nagyobb probléma azonban, ha a lista pontosan behatárolt személyiségjegyekre van kiélezve, mert így hátráltathat minket a párkeresésben.
Tű a szénakazalban
Párra találni még akkor sem egyszerű, ha csak néhány, reális elvárásunk akad. Ám gondolj bele, mennyi az esély arra, hogy a listádon összeollózott tulajdonságok valahol egy személyben találtak gazdára, és ha így is van, tényleg egymásra akadtok egy napon? A rokonlelkekvonzása valójában nem azt jelenti, hogy eljön érted a férfi tükörképed, aki pont azokat a dolgokat szereti, mint te, és úgy érez, úgy gondolkodik, mint a legbelső éned. Lehet, hogy a te lelki társad merőben különbözik az álomképedtől, és nem fogsz ráismerni a valóságban, ha megrögzötten ragaszkodsz az elképzeléseidhez. Ha egy férfi szimpatikus számodra, az ösztöneidre hallgass, és ne engedd, hogy egy képzeletbeli lista döntsön arról, hogy ő mennyire hozzád való.
Nem látszik a fától az erdő
Az internetes párkeresés korában már tényleg egyszerűen szelektálhatunk: rákereshetünk város, horoszkóp és hobbi alapján a szóba jöhető párjelöltekre, és akkor még az a bizonyos lista is ott lapul a zsebünkben, melynek pontról pontra meg kell felelnie szerencsétlen kiszemeltünknek. Valójában már a legelején lemondunk róla, ha szóról szóra meg akarjuk feleltetni az elvárásainknak. Nem árt egy pontnál feltenni a kérdést: tényleg szükség van erre? Hiszen folyamatosan változunk, és az is megeshet, hogy nem ismerjük eléggé önmagunkat, illetve a vágyainkat, mert mindig csak egyetlen típust kergettünk, nem látva a fától az erdőt.
Se csalódás, se tapasztalat
A listás párkeresők pont az irreális elvárásaikkal kergetik bele magukat a csalódásokba. Az ideálkergetés csapdája az, hogy a tökéleteset kutatjuk, és meg sem próbáljuk elfogadni a tökéletlent. Márpedig a tökéletes férfi pusztán illúzió, és a szerelemben pont az a szép, hogy a hibáival együtt elfogadjuk és szeretjük a másikat. Ha rögtön kifarolsz egy bimbódzó kapcsolatból, mert a pasi nem pontosan olyan, amilyennek te szeretnéd, nemcsak elszalasztasz egy lehetőséget, hanem a tapasztalatszerzésről is lemondasz. Lehet, hogy valóban kiábrándulással végződne, de minden csalódás fejleszti az önismeretünket, és azután jobban rálátunk a valódi vágyainkra. Ráadásul mi van, ha pont az igaziról mondasz le csupán azért, mert nem felel meg a belső világodból összegyúrt, hamiskás ideálnak?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: